A Tapolcai-medence bazaltvulkáni tanúhegyei a Balaton-felvidéki Nemzeti Park és a Bakony–Balaton UNESCO Geopark emblematikus földtudományi és tájképi értékei. Az egykori Pannon-tó fokozatos feltöltődése, visszahúzódása után kialakult, vízfolyásokkal tagolt, mocsaras síkságon 3–4,5 millió éve törtek ki az itteni tűzhányók. A forró magma és a magas víztartalmú üledékek – ha úgy tetszik: tűz és víz – „találkozása” következtében eleinte többnyire heves robbanásos kitörések történtek, később a kráterek némelyikében lávatavak fortyogtak, végül számos helyen kisebb-nagyobb salakkúpok felépülése zárta a vulkáni aktivitást. A ma látható, nemzetközi összehasonlításban is különleges tájkép – a medence lassú kiemelkedésén túl – a felszínpusztító (eróziós) folyamatok eredménye: ahol a vulkáni képződmények nem védték meg a lepusztulástól a laza pannon üledékeket, onnan a szél- és vízerózió elszállította azokat. Tanúhegyeink tehát az egykori vulkánok erősen lepusztult, kipreparálódott maradványai.
Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság