A Balatonnak, Közép-Európa legnagyobb tavaként ősztől tavaszig kiemelkedő szerep jut a vonuló, vagy hazánkban telelő vízimadarak életében. Az egy időszakban a tavon tartózkodó madarak száma ezekben a hónapokban meghaladja a 20 ezret. Védelmük érdekében a Balaton 1989-ben felkerült a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékébe (Ramsari Egyezmény). Az egyezmény értelmében minden év október 1-től április 30-ig időszakos ramsari területnek minősül a tó. Ebben az időszakban tilos a tavon a vízimadarak vadászata és zavarása.
Augusztus végétől a néhány centiméteres jég hízásáig folyamatosan növekszik a Balatonon pihenő, táplálkozó vízimadársereg. A tó északi és déli partja mentén más-más összetételű récecsapatokat fedezhetünk fel. Ez a különbség elsősorban a fajok eltérő táplálkozási igényeivel és szokásaival függ össze. Vannak fajok, például a kanalas réce és a csörgő réce, amelyek elsősorban szűrögetnek, és a sekély, parti vizeket részesítik előnyben, valamint vannak, amelyek a mélyebb vizekben tenyésző kagylókból és egyéb gerinctelen állatokból álló táplálékukat a víz alá bukva szerzik meg.
A Balatonon telelő vízimadártömeg túlnyomó többségét a szárcsák, tőkés récék, kercerécék, kontyos récék, csörgő récék, és barátrécék alkotják. Testük melegével, folyamatos mozgásukkal lihogókat (be nem fagyott vízfelületeket) tartanak fent.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai rendszeresen végeznek vízimadár-számlálást a Balatonon. A vonuló és telelő vízimadarak mennyiségének és faji összetételének folyamatos nyomon követése fontos információkkal járul hozzá a védelmük érdekében hozott döntésekhez. A vizes élőhelyek védelme a természetvédelem nemzetközi szinten is kiemelkedő feladata, hiszen az emberiség évszázadok óta tartó természeti környezetet átalakító tevékenysége a tört részére zsugorította eredeti területüket.
Mindannyiunk számára fontos, hogy megőrizzük a Balaton sokrétű arculatát, amelynek téli madárvilága csupán az egyik színfoltja a sok közül.
Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság