Azok körében, akik már megfigyelhették élőhelyükön az ürgéket, nagy népszerűségnek örvend. Hazánkban még jelentős állományai élnek, azonban élőhelyük területe egyre csökken, a meglévők pedig egyre elszigeteltebbé válnak. A korábbi évszázadokban és ma is elsősorban az extenzív, legeltetéses állattartás a legfontosabb a faj számára.
A múlt század első felében még elterjedt mezőgazdasági kártevőként tartották nyilván, mely a szántóföldi kultúrákban (gabona, cukorrépa) okozott károkat. Az egykori kisparaszti gazdálkodók találóan „búzamókusnak” is nevezték ezt a mókusfélékhez tartozó rágcsálót. A nagyüzemi gazdálkodás azonban felszámolta a mezsgyéket, a kisparcellás szántóföldi gazdálkodást, és számos esetben a legelőket is, így az egykor elterjedt ürgéből, a megmaradt száraz legelőkre, esetenként repülőterekre visszaszorult ritkaság lett. A legelő juhok vagy szarvasmarhák olyan állapotban tartják folyamatosan a gyepet, ami kedvező az ürgéknek is.
Mint minden vadon élő állatfajt, az ürgéket is elsősorban természetes élőhelyükön tudjuk megvédeni. Nincs más dolgunk, mint hogy élőhelyüket a számukra legmegfelelőbb természetvédelmi módszerrel kezeljük. Azonban ez a valóságban sok esetben nem ilyen egyszerű. Csapadékos esztendőben egy normál vagy száraz évben a területkezeléshez egyébként elegendő állatlétszám könnyen kevésnek bizonyulhat.
Az előző gondolatok tükrében érthetővé válik, hogy a legnagyobb kiterjedésű és egyedszámú hazai állományaink leginkább reptereinken élnek. A reptereken a biztonsági előírások részeként szükséges gyepkezelési rendszabályok miatt, kiterjedt és folyamatosan rövid füvű gyepeket találunk, melyeket legeltetés és kaszálás együttes alkalmazásával kezelnek. Ezért tudtak napjainkig fennmaradni a reptereken a nagy egyedszámú és viszonylagosan magas egyedsűrűségű populációk.
Hazánknak kiemelkedő szerepe van a faj Kárpát-medencei állományának megőrzésében. A Balaton-felvidéki állományok még népes és változatos genetikai állományú ürgepopulációk, így jelentőségük túlmutat a helyi értékükön.
A hímek már kora tavasszal, rendszerint nőnap környékén jönnek elő kotorékukból. Amellett, hogy pótolják téli álmuk energiaveszteségeit, élénk küzdelemmel és vetélkedéssel döntik el az egymás közötti rangsort. Mire a nőstények néhány héttel később befejezik téli álmukat, a domináns hímek uralják a kolónia legjobb területeit. A nőstények április elejére már vemhesek, valószínűleg teljesen önálló kotorékokban élnek. A párzási időszak végeztével, egy hónap vemhesség után hozzák világra kölykeiket. Június második felében a kölykök már anyjuk kotorékának környékén játszadoznak és önállóan is szerzik táplálékukat. A család július vége felé kezd felbomlani, a fiatalok fokozatosan alakítják ki első járataikat. Kotorékuk ekkor még rendszerint csak egy bejárattal rendelkezik. Mivel az élőhelyek beszűkülnek, szigetszerűek, nem minden esetben képesek az az évi fiataloknak helyet biztosítani. A fiatal állatok egy része vándorlásba kezd, de az alkalmas élőhelyek hiányában vagy azok nagy távolsága miatt, nem jutnak el oda, elpusztulnak, ragadozók zsákmányává válnak és kényszerűségből sok esetben alkalmatlan élőhelyet választanak a téli álomra.
Munkatársaink már több mint egy évtizede ürgetelepítésekkel segítik a faj élőhelyfoglalását. Az évek során már több mint kétezer egyedet telepítettek át új élőhelyükre, ahol főként legeltetéssel biztosítják a megfelelő élőhelyi minőséget. A megkezdett munkát folytatni kell, mert az ürge élőhelyek elvesztése, az elszigetelt állományok fogyatkozása folyamatos versenyfutásra kényszeríti a faj védelmezőit.
Az ürge (Spermophilus citellus) fokozottan védett állat Magyarországon, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság